Kihagyás

Az első java program

Az előadás videója elérhető a itt.

Az első Java program

Az első Java programunk nagyon egyszerű. Legyen a feladat, hogy írassuk ki a "Hello, a datum: " szöveget, majd a következő sorba a konkrét dátumot.

import java.util.*;
public class HelloDate {
    public static void main(String[] args) {
        System.out.println("Hello, a datum: ");
        System.out.println(new Date());
    }
}

Kimenet

Hello, a datum:
Fri Nov 03 13:10:07 CET 2017

(Huu, egy kicsit már rég futtattuk a példa kimenetet)

Most még nem megyünk bele a miértekbe, de nézzük, hogy milyen kötelező elemei vannak ennek a programnak! Első és legfontosabb dolog, hogy Javaban minden kód egy osztály, vagy egy interfész, vagy enum része. Jelen esetben egy osztályt hozunk létre, ráadásul úgy, hogy az osztályunk neve, és az állomány neve (a .java kiterjesztés nélkül) megegyezik. (Minden java állományban, vagy pontosabban fogalmazva fordítási egységben egy publikus osztály lehet, aminek a neve meg kell egyezzen az állomány nevével.)

Ahhoz, hogy egy osztály futtatható legyen az kell, hogy legyen benne egy main metódus, aminek a visszetérési típusa void, és még a void előtt van két módosító szó is a static és a public (majd később kiderül, hogy ezek mit is jelentenek.) A main paramétere egyetlen tömb, ami Stringeket tartalmaz (igen, ebben a String tömbben lesznek a parancssori argumentumok).

Kiíratásra a System.out.println metódust használjuk, ez a paraméterében tetszőleges objektumot kaphat, amit aztán "sztringesít", és azt kiírja.

Az első ilyen kiírató utasításunk kiírja a "Hello, a datum: " szöveget, majd a másodikban létrehozunk egy Date objektumot (a new utasítással), és ezt írjuk ki. Ahhoz, hogy ezt a Date osztályt használni tudjuk, a program elején importálni kell azt az osztályt, ami definiálja ezt. Ezt szolgálja a import java.util.*; sor, ami tulajdonképpen a az java.util csomag minden osztályát elérhetővé teszi a programunk számára. (A System osztály a java.lang csomag része, de azt nem kell megadni, mert az expliciten mindig elérhető.)

Fordítás és futtatás

Amikor elkészült a forráskód, azt le kell fordítanunk. Ehhez persze kell a megfelelő Java környezet. (Régebbi Java verzióknál a fordításhoz, fejlesztéshez a Java Developement Kit - JDK letöltése és használata kellett, míg Java programok futtatásához elegendő volt csak a Java Runtime Environment - JRE is.) A legújabb verziókban a kettő már egyben van.

A fordítás a következő paranccsal történik: javac HelloDate.java paranccsal történik. Ennek hatására a java fájl mellett megjelenik egy HelloDate.class állomány, amely tartalmazza a HelloDate osztály bájtkódját. Futtatni ezt a java HelloDate paranccsal lehet.

Természetesen elképzelhető, hogy nagyobb programrendszert szeretnénk létrehozni. Az ilyenek fordításához használhatjuk a szokásos build rendszereket: ant, maven, gradle, makefile.

Fejlesztéshez számos IDE közül választhatunk. Pl.: Eclipse, IntelliJ, NetBeans, ...

Megjegyzések

A programírás során a programkódot elláthatjuk a C-ben megismert kommentekkel:

/* Ez egy 
több soros
megjegyzés */

vagy

// Ez egy megjegyzés a sor végéig

Ezek mellett lehetőségünk van úgynevezett javadoc kommentek létrehozására is a következő módon: /**...*/ . Ezen kommentekbe különböző tageket tehetünk, amelyek bizonyos információkat közvetítenek, illetve a javadoc paranccsal az egész dokumentációt ki tudjuk generálni különböző formátumokba (HTML, XML, PDF, RTF, DocBook, TeX), ami segíti a programmegértést.

A Java számos osztálykönyvtárral rendelkezik, ezek javadoc dokumentációja elérhető. Köszönhetően az általános formának a dokumentáció áttekintése gyors tud lenni, könnyen meg lehet találni bennük a számunkra leglényegesebb információkat. Igény szerint pedig a dokumentáció testre is szabható.

Lehetséges tagek:

Tag Leírás
@see más osztályokra hivatkozás – linket szúr be
@version verzió
@author szerző
@param metódus paraméter szerepe
@return metódus visszatérési értékének leírása
@throws metódus milyen kivételeket dobhat

Kódolási stílus

Java programok írásakor be kell tartsunk pár íratlan szabályt, amely segít abban, hogy a programunk áttekinthető és érthető legyen azok számára is, akik most találkoznak először a kódunkkal. Az osztályneveket nagy kezdőbetűvel szokás írni. Ha az osztálynév összetett szó, akkor nincs elválasztó karakter, hanem minden szó nagy betűvel kezdődjön. pl.: EzEgyJoOsztalyNev.

Metódus és mező neveknél ehhez képest annyi eltérés van, hogy azok kis betűvel kezdődnek. Pl.: ezJoTagNev.

Nagyon fontos, hogy kódunkat tabuláljuk, indentáljuk. Szerencsére ebben az IDE-k is segítenek, amelyekben a kód kijelölése után lehetőség van arra, hogy az a kód tabulálását javítsa.


Utolsó frissítés: 2024-03-27 14:54:36